Alcím: Neked melyik kollégatípustól áll égnek a hajad?

Teljesen átlagos nap. Minden a szokásos, egy újabb nap az irodában. Jó jó, kicsit elkéstél reggel, de ez is az élethez tartozik. Csupán egy belépőkártya szükséges és máris tárul a csodálatos üvegpalota, benne a maximális kényelemmel felszerelt iroda. Élet a való irodában.

A szereplők:

Rögtön elsőként a főnökkel kezdeném. Ő az iroda krémje. Értelmes, legalábbis annak hiszi magát. Lehetőleg egy korosodó elvált nő, aki csak az orráig lát, de azért mindig mindent jobban tud. Mikor belépsz természetesen rád sem néz, viszont bekiabál egy éles, mindenki számára jól hallható: „Jó estét!” köszöntést, utalva ezzel arra hogy késtél, majd rögtön hozzáteszi rendkívül kifinomult stílusban: „Megjött a délutáni műszak, mehetünk haza!” Hogy erre mit csinálsz? Odamész és az asztalán található legvaskosabb dossziéval nemes egyszerűséggel képen törlöd… álmaidban pajtás! Zavartan mosolyogsz és egy halk bocsánatkérés közepette engedelmesen leülsz a helyedre.

Próbálnál lázasan dolgozni, de rögtön megjelenik a „fontoskodó”, irodánk következő szereplője, ő az az önjelölt főnök helyettes, aki szeret munkát osztogatni másoknak és mivel elég jól játssza a szerepét, a többiek meg is csinálják neki azt amit kér tőlük. Amikor megérkezel, a „fontoskodó” lehetőleg még egyszer emlékeztet arra, hogy késtél, majd megkérdezi kész van e már a reggeli statisztika. Szerinted kész van mikor most értem be, te szerencsétlen? – kérdeznéd legszívesebben, de kihagyod. Helyette egy száraz „mindjárt neki állok”-kal elintézed.

El is kezded, de képtelen vagy megállni, hogy ne pillants oda a főnököd talpnyalóira. Több is van belőlük, de közülük is kitűnik az igazi „nyalizó”, ő az iroda egyik oszlopos tagja, a talpnyalók között a legprofibb. Ő nagyban nyomja, épp most viszi a főnöknek a tűzforró teát, de ahelyett, hogy egyszerűen csak letenné az asztalára, meg is kavargatja neki, miközben teljesen valószerűtlen mosollyal azt meséli milyen ízekben gazdag az a pompás tea és mennyire jót fog majd tenni az emésztésének…

Folytatnád a statisztikát, de képtelen vagy rá mert a valóságshow következő szereplőjének folyamatos enyelgése a nőnemű egyedekkel igen szembetűnő és hangos. A szívtipró kategóriában induló következő szereplőnk a csoport macsója. Ő gyakorlatilag a számítógépeket is megrakná ha szoknyájuk lenne, a szövegétől talán csak a takarító Kati nénit kíméli. A munkához nincs sok köze, de a stílusával eladja magát.

Egyetlen férfikollégájával a csoportból kudarcra van ítélve amikor a nőkről szeretne beszélgetni, ugyanis akiről szó van, az egy csendes, szemüveges őrült, az okostojások táborába tartozik. Nyugodt típus, de egyszer már üvöltött. Páran hallották beszélni is. A rábízott munkát viszonylag rendesen elvégzi, csak ne akarj vele sokat csevegni. A rivaldafénytől tartózkodik.

Vele szemben ül a szőke csacsogó kiscsaj, aki az ész osztásnál a sor végén állt. Néhányszor már leütött egy – két betűt a billentyűzeten, de ha megkérnéd készítse el a heti beszámolót, azt hinné valami ételről beszélsz, amivel szintén bajban lenne, hiszen nincs szüksége rá, hogy a főzéstudományával csábítsa el a pasikat. A munkához való hozzáállását csak abban az esetben mérhetjük le, ha egy jóképű gazdag férfi a főnöke.

Szót kell még ejtenünk a rosszkislányról, aki mellette ül. Ő mindig mindent keresgél, mert elképesztően rendetlen, viszont ezzel a „kutató munkával” rendkívül jól kitölti a napjait anélkül, hogy érdemileg bármilyen feladatot elvégzett volna. Rejtély hogyan csinálja, de ez még az égvilágon senkinek sem tűnt fel. Rajta sohasem keresnek beszámolókat, statisztikákat.

Ha jobban belegondolok, minden nap egy igazi valóságshow része vagyok. Már csak a kamerák és a kiszavazó show hiányzik és kész a munkahelyi való világ. Hihetetlen, de a fenti típusok valahogy minden munkahelyen megtalálhatóak, könnyen felismerhetőek. Hogy én melyik kategóriába tartozom? Talán az álmodozó, aki egyszer kiszabadul és letépi láncait. :)