Van egy ismerősöm aki kikéri magának, ha azt mondom neki, hogy ő és a családja egy mókuskerékben van.

Azt mondja, hogy ő és a felesége másképp gondolják, szeretik a munkájukat, ő (a férj) jól keres vele, még félre is tudnak tenni belőle és különben is mindenki így él, hogy dolgozik valahol, azért fizetést kap minden hónapban, amiből ki tudja fizetni a megélhetési költségeit. Egyébként is szerintük lényegtelen ki mennyi pénzt keres, az a fontos, hogy boldogok legyünk.

Ezekkel a gondolatokkal részben egyet is tudok érteni, főleg az utolsó mondattal. De ez az ismerősöm a mókuskerék szót és az abban történő futkározást negatív dologként éli meg és ezért elutasítja, hogy ő és családja abban lenne.

Először is menjünk vissza az alapokhoz:

Mit nevezünk mókuskeréknek vagy más néven taposómalomnak:

A Wikipédia szerint a mókuskerék a céltalan erőfeszítések jelképes tárgya.

Ez a megfogalmazás túl általános és túl tömör, ennél azért sokkal összetettebb a dolog.

A mókuskerék effektus fogalma bővített verzióban:

Mindegy hol dolgozol, állami szektorban vagy magánszektorban, kisvállalatnál vagy multinál, de hét közben irreálisan korán kell kelned ébresztőórára (tehát eleve fáradtan ébredsz) mondjuk reggel 6-kor, megreggelizel, összekészülődsz, elutazol a munkába. Kb. reggel 8-ra beérsz. Kezdődik a munka, délben ebédszünet, majd jobb esetben 16:30-kor eljöhetsz, rosszabb esetben maradsz bent túlórázni. Mivel reggel álmosan keltél, így általában rászoksz valami mesterséges élénkítő szerre. Enyhébb esetben fekete teára, súlyosabb esetben fekete kávéra. Mikor hazamész a munkából általában holt fáradt vagy, semmihez nincs kedved, de vár a házimunka, ha vannak akkor a gyerekek. Hét közben gyakorlatilag semmire nincs időd, még azt a pénzt amit megkeresel sem tudod elkölteni, mert arra sincs időd. De azért a hónap végére mégis elfogy többnyire az egész fizetés, mert fizetni kell a számlákat, a bérleti díjat vagy a törlesztőt, élelmiszer, ruha, mobilszámla, villany, gáz, fűtés, kábel TV, új bútor kell, ha van autód akkor a benzint, kötelezőt, súlyadót, parkolási díjat, a lakás is folyton lehasználódik, valamelyik részét mindig fel kell újítani, kell a legújabb számítógép, plazmatévé, házimozi rendszer stb.

Hétvégén végre kialudhatod magad és ha marad ilyenkor időd szórakozni, élvezni az életet akkor mázlid van.

Ha havonta félre tudsz tenni egy kis pénzt, akkor nyáron el tudsz menni néhány hétre nyaralni. Évente 48 hét munka 2 hét összevissza kivett szabadság, 2 hét nyaralás. Mindez 40 éven át a nyugdíjig.

Ezt hívják mókuskeréknek. Vitatkozhatsz, hogy de mindenki ezt csinálja és te így vagy boldog. Homokba dughatod a fejed, de a tény az akkor is tény marad. Mondhatod a vasúti átjárónál a pirosra, hogy az zöld, de attól a vonat még jönni fog.

De van egy jó hírem: Szükségtelen szégyenkezned ha a mókuskerékben futkározol, felesleges becsapnod magad, mert lehetsz így is boldog. Ha így döntöttél, elfogadtad és tetszik neked ez az élet: Csináld, dolgozz, szeress, szórakozz. Élvezd az életet!

Szükségünk van olyanokra akik megsütik a kenyeret, elszállítják a közértbe az árut, vezetik a villamost, építik a házakat, utakat, hidakat, és elszállítják a szemetet. Tiszteljük őket!

Tehát a címben feltett kérdésre a válasz: Szó sincs róla, hogy ciki lenne az ha a mókuskerékben vagy.

De vannak akik ennél többre vágynak. Magasabb havi jövedelemre, vagyonra, passzív jövedelemre, szabadabb életre. Olyan életre ahol magad dönthetsz mit csinálsz, mikor, hol, és kivel.

Nekik rossz hírem van: Valószínű, hogy még sokáig a mókuskerékben kell maradniuk. Ha valaki elindul az anyagi függetlenség felé vezető úton, jobb a fokozatos építkezés, mint a hirtelen fejesugrás a mély vízbe. A biztonság érdekében okos dolog, ha megtartod a főállásodat és „titokban” készülsz az új életedre. Akkor add be a felmondásod amikor már a passzív jövedelmed jóval meghaladja az aktív jövedelmed. Addig hajtsd a mókuskereket, de közben lebegjen a cél a szemed előtt. Mindig tarts észben, hogy a taposómalom egy szép napon véget ér és egy új fejezet kezdődhet az életedben.

Kérem azokat, akik megelégszenek a normál élet adta lehetőségekkel, tartsák tiszteletben azokat akik ki akarnak lépni a mindennapok szürkeségéből és csillogóbb, kalandosabb, szabadabb életre vágynak. Ők így érzik magukat jól, számukra ez a boldogság egy szelete. Ne irigykedjetek rájuk. Nem vagyunk egyformák. Tiszteljétek őket is!

Konkrétabban, mivel rólunk van szó:

Mi így akarunk élni, számunkra ez a boldogsághoz vezető út. Anyagilag függetlenül. A határtalan lehetőségek világában, szabadon.