Emlékszem arra a pillanatra, amikor először tudták meg az ismerőseim, rokonaim, hogy tőzsdével kezdtem el foglalkozni. Az első reakció, egy kínosan sokáig tartó hallgatás volt, majd záporoztak felém a különböző érvek, hogy miért problémás még csak a tőzsde környékére is menni, nemhogy ott a pénzt kockáztatni.

• „A tőzsde nagyon veszélyes, ott csak veszíthetsz. El akarod veszíteni mindened? Hol fogtok majd lakni?”
• „A tőzsde csak egy szerencsejáték, akkor inkább lottózz!”
• „A tőzsdét lehetetlen csak úgy megtanulni, ahhoz több évig egyetemre kellene járnod.”
• „ A tőzsde csak a milliárdosok játszótere, hétköznapi ember labdába se rúghat.”

Miután mindenki elmondta az érveit, hogy megóvjon engem életem legnagyobb katasztrófájától, én megkérdeztem tőlük: ”Honnan tudjátok ezeket? Hol szereztétek ezt a sok tapasztalatot, talán kipróbáltátok?” A válasz mindenkitől hasonló volt: „Dehogyis, úgy hallottam, olvastam, az ismerősömnek az ismerőse járt így, stb.”. Tehát egyikőjüknek sem volt személyes tapasztalata erről a területről, ők mégis „jól tudták” mi zajlik a kulisszák mögött.
Természetesen én sem azt állítom, hogy ezeknek az állításoknak nincs igazságtartalma. Viszont szerintem ezek a vélemények túlságosan is sarkítottak illetve számos emberi hiba is szükségeltetett ahhoz, hogy tragédiává váljon számos álom.

Nekem mindegyik intés mellé van egy kis kiegészítésem:

• „A tőzsde nagyon veszélyes, ott csak veszíthetsz. El akarod veszíteni mindened? Hol fogtok majd lakni?” Tényleg veszélyes a tőzsde és az is igaz, hogy nagyon sokan el is veszítették mindenüket. DE, egészen biztos az, hogy ezek az emberek betartották az alapvető szabályokat? Megfelelő tudással rendelkeztek, mielőtt kockáztatták a pénzüket? Volt letesztelt stratégiájuk? És azt be is tartották? Demo számlán sikeresek voltak, majd utána kis összegű éles számlán folytatták, hogy lelkileg is megedződjenek és csak ezután kezdték el egy komolyabb összeggel a kereskedést? Semmiképpen sem a teljes vagyonnal, hanem annak csak egy meghatározott százalékával! Szerintetek végigment a vesztesek nagy része ezen az úton? Majdnem biztos, hogy a túlnyomó többségük nagy kockázatot vállalt hiányos tudással.
   
• „A tőzsde csak egy szerencsejáték, akkor inkább lottózz!” Ebben is van részigazság. Minden egyes kereskedésnél ott van a „szerencse faktor”. Senki sem tudja 100%-os biztonsággal megmondani előre mit hoz a jövő. Ha így lenne legalább egy alkalommal is, akkor mehetne az „All in!” De még a legnagyobbak se vállalják be ezt a kockázatot. Ugye Warren Buffet sem teszi fel a teljes tőkéjét egyetlen részvényre? Pedig ő szerezte a legnagyobb vagyont a világon tőzsdei kereskedéssel. Valamit akkor biztos tud. Ennek ellenére még neki is vannak veszteséges üzletei. Viszont hosszú távon a megfelelő stratégiával kiküszöbölhető a „véletlenszerűség”. A lottóhoz hasonlítani meg különösen helytelen, ismerve a valószínűségét egy telitalálatnak, amely ötös lottó esetén 1:43 949 268. Ráadásul azt olvastam, hogy statisztikailag sokkal nagyobb az esélye a halálos villámcsapásnak (1:28 000), mint egy lottó telitalálatnak. Ha ilyen rosszak az esélyeim a lottóval szemben, akkor miért kellene azt választanom?
   
• „A tőzsdét lehetetlen csak úgy megtanulni, ahhoz több évig egyetemre kellene járnod.” Minden sikeres kereskedő azt állítja, hogy hosszú folyamat, míg valaki tartós és komoly eredményeket ér el. Sok akadályon kell átküzdenie magát egy kezdőnek, nagyon sok tapasztalat megszerzése szükségeltetik ahhoz, hogy valaki megfelelően reagáljon az adott piaci helyzetekre. Azonban még egyik hírességtől sem olvastam azt, hogy a sikeres kereskedésnek a feltétele az egyetem lenne. Akkor most kinek higgyek? Az ismerősömnek vagy a tapasztalt tradereknek?
   
• „A tőzsde csak a milliárdosok játszótere, hétköznapi ember labdába se rúghat.” Szerencsére mára már a kisbefektetők is lehetőséget kapnak, hogy részt tudjanak venni a nagyok játékában. Több fórumon is lehet olvasni az „öreg kereskedők” hozzászólásait, hogy régebben, mennyire nehézkes volt kereskedni és milyen horribilis összegeket kellett kifizetni jutalékként. Most meg számítógép, internet és egy kisebb összeg is elegendő az induláshoz. Az meg, hogy a milliárdosok dominálnak a piacon természetes dolog. A természetben is így van. A tengerben is vannak nagyhalak, mégis elférnek mellettük a kishalak. Persze azért azt a kicsik is tudják, hogy óvatosnak kell lenniük, mert a nagyhal a kishalakból választ ebédet...
  Az állítás másik felével viszont teljes mértékben egyetértek. Hétköznapi emberként képtelenség eredményt elérni. Ezt már tapasztalatból tudom. Meg kell változtatnunk a hozzáállásunk, új alapokra kell helyeznünk a gondolkodásmódunk, képesnek kell lennünk a mentális fejlődésre. Ha csak a pénz, a stratégia és a technikai tudás van meg a számla csak rövid távon fog növekedni.

Tehát a helyzet igen nehéz és majdnem reménytelen, mert a statisztika a kezdők ellen szól. Mégsem akartam kizárni magam egy lehetőségből, csak azért, mert mások azt mondták, hogy semmi esélyem a sikerre. Van erre egy kedvenc idézetem, amely a Mézengúz című rajzfilm kezdetekor hangzik el. Valahogy így szól: „A repülés ismert törvényei szerint lehetetlen, hogy egy méh repülni tudjon. A szárnyai túl kicsik ahhoz, hogy a levegőbe emeljék a kövér kis testét. Persze a méh akkor is repül, mert a méhek fittyet hánynak, hogy az emberek szerint mi lehetetlen.”